A hastáncról

Történelmi áttekintés

Az orientális tánc valószínűleg a világ egyik legrégebben ismert és feljegyzett táncformáiból alakult ki. Arab megnevezése ’Raks Sharki’, vagy ’El Raks al Sharki’, melynek jelentése: a kelet tánca.Az ókori Egyiptomban és a sumérok földjén már találtak olyan eszközöket és tárgyakat, amelyek táncosokat ábrázoltak. Számos görög szobor is készült táncosokról, néhányukat fátyollal ábrázolva.A korai civilizációkról úgy tartják, hogy a táncokat az istenek imádása és vallásos szertartások során adták elő. Ezekhez tartozik a nők rituális termékenységi tánca, mely a gyermekvállalásra készítette elő a nőket, de a jó termés és betakarítás, az áldás és gyógyulás elősegítése szintén a tánc segítségével jelent meg ebben a korban.

Ma a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a keleti táncok jelentős részét kizárólag nők táncolják. Ezekben az országokban a nemek még mindig számos tevékenységet külön végeznek, ilyen például a szórakozás. Ezt számos országban a mai napig így is tartják, kivételt képeznek például az esküvők. Egyiptomban a táncosnőnek központi szerep jut, ugyanis ő vezeti az esküvői menetet, a zeffát, fején shamadant visel, mely egy gyertyatartó, benne égő gyertyákkal. Ez a szokás még abból az időszakból származik mielőtt az utcai világítás megszületett volna, ezzel világították meg az esküvői menet útját. A praktikus ok mellett fontos szimbolikus jelentését is ismernünk, a tűz a megtisztulást és az új kezdetét jelenti, a táncos, pedig mint a termékenység megtestesítője, a gyermekáldását hivatott megjeleníteni.Így a táncos nő, mint a termékenység megtestesítője, a teremtés szimbólumaként volt jelen ebben a korban is már.Azon feltevések miszerint a tánc a háremek világából származik, nem állják meg helyüket, mely szerint ez a táncforma a férfiak szórakoztatására hivatott.

A modern hastánc kialakulása

Modern hastáncról az 1800-as évek végétől beszélhetünk, a Chicagói világkiállításon egy színdarab keretén belül ’Little Egypt’ néven ismertté vált táncosnő, addig példátlan érdeklődést váltott ki a nézőkből, bár már korábban is láthatott hastáncot az amerikai közönség, akkor a műfaj nem ért el átütő sikert.A modern orientális tánc első komoly helyszíne Kairóban nyílt, és a Casino Opera nevet viselte. A klasszikus értelemben vett kabaré műfaj itt alakult, mely rengeteg ma már legendásnak számító táncosnak adott otthont. Közülük a leghíresebbek: Samya Gamal, Naima Akef, Tahia Karioka, akik számos egyiptomi, francia, de még hollywoodi produkciókban is feltűntek. Ezután főként a szélsőséges iszlám vezetés minden eszközzel próbálta visszaszorítani a tánc ezen műfaját, ellehetetleníteni a táncosokat. Ám ez nem sokáig sikerült, újra feléledt a műfaj olyan tehetséges és kreatív táncosokkal mint: Sohair Zaki, Fifi Abdou, Nagwa Fouad.

Mára ismét virágzó, és soha nem látott ütemben fejlődő, gazdagodó művészi kifejezésformává érett. Mindez olyan egyiptomi és európai táncosoknak köszönhető, mint: Dina, Soraya, Randa Kamel, Dandash, Aziza, Camelia, Nesma, Nour, Nieto Mercedes, Jillina, Leyla Farid, Dalila, de a felsorolást még hosszan lehetne folytatni.
Az orientális tánc világában azonban nemcsak a nőknek jutott és jut nagy szerep, sokat köszönhet a műfaj olyan legendás táncosoknak és koreográfusoknak, mint Mahmoud Reda, aki a Reda Troup által a világon mindenhol ismertté és elismertté tette az egyiptomi folklór stílust, amely a modern orientális tánc alapjául is szolgál. A legtöbb mára világhírű koreográfusok zöme is a Reda Troup tagja voltak egykor.